12. feji

A kép csak Nagyrossznak!!!!!!(L)
Nos kész van a 12. fejezet is de ez nagyon nem lett jó...NEM TUDOK Alice szemszögéből írni..totál rászoktam Rayne szemszögéhez és nem ment Alice-é....De mindegy megírtam és az események benne vannak...Szval tudom hogy nem lett jó de mindegy...
Ja és az ajánlott szám: LINKIN PARK- THE CATALYST imádom ezt a számot egyszerűen egész nap ezt hallgatom: Linkin Park(L) http://www.youtube.com/watch?v=51iquRYKPbs

Alice Cullen szemszöge

-Alice, biztos vagy benne hogy itt láttad őket? – imádtam Carlisle-t, de a folyamatos kérdezősködése már az őrületbe kergetett.

-Igen, apa itt láttam őket.. Még pár perc és itt vannak.. – remélem addigára a farkasok is ideérnek.. Ezt csak magamban tettem hozzá de máris megbántam. Edward minden gondolatfoszlányomat figyelte a látomásom óta.

-Nem árulnád el végre Alice, hogy miért kellenek a korcsok is? Elvégre azt mondtad békés szándékkal jönnek. Vagy tévedtél?

-Én sosem tévedek Edward Cullen! És igen, nem akarnak harcot de van közöttük egy akinek nem látom a jövőjét.. És ez felettébb idegesít. – fujtattam egyet. Egyszerűen nem tudok rájönni hogy miért csak 3 Árnyvadásznak látom a jövőjét, pedig négyen jönnek…

-Megértem, hogy idegesít Alice de még most sem értem, hogy minek kellenek ide a kutyák. És Bellának is miért kellett idejönnie? Lehet hogy elfajulnak a dolgok és én nem akarom, hogy bármi baja essen. – az utolsó mondatot már olyan halkan mondta, hogy még én is alig hallottam meg. Alig telt el 5 perc a quileute farkasok is ideértek.. egyszerűen undorodtam a szaguktól..Fujj..

Már épp szokásos ellenszenvükkel akarták „üdvözölni” a családomat, amikor mindenki szinte egyidőben dermedt le és fordult az erdő felől érkező suhanó léptek irányába.

Négy gyönyörű ember lépett ki a sűrű homályból. Ha nem tudnám, hogy Árnyvadászok azt hinném vámpírok. Szinte lebegtek a föld felett, olyan kecses járásuk volt, mint egy ragadozónak és mind annyira gyönyörű volt. Egy szőke, unottarcú, férfi állt az élükön, mögötte egy éles arcvonású, barna hajú fiú. És leghátul jött a két iker. Az egyikőjüket már láttam a látomásaimban. Magas, gazella alkata és mélybarna szeme teljesen eltért a testvérétől. És végre megláttam, azt a negyedik személyt is akit nem láttam a látomásaimban. Alacsonyabb és teltebb alkatú volt, mint a testvére de azonnal látszottak a hasonlóságok. Kétségtelenül ő volt a legszebb közülük.

Bár ő jött leghátul mégis ő tűnt ki a legjobban. Magam sem tudtam hogy mit is gondoljak hisz olyan ellentétesek voltak az érzéseim velük szemben. Mintha az egész csapatuk őt védené a legjobban, mintha ő lenne a leggyengébb láncszem aki bármelyik pillanatban összeeshet. És mégis ő tűnt a legerősebbnek. És olyan jó ízlése volt ruhák terén.

Aztán felsorakoztak pár méterre tőlünk és teljesen egyértelművé vált, hogy a kékszemű iker és a szőke srác egy pár. Pár másodpercig a kékszemű feltérképezett minket és undorodva elfordult. Nem értettem mi baja lehet. Aztán a szőke srác bemutatkozott.

- Üdvözöllek titeket! A nevem Jace Wayland. Ők itt a társaim, Rayn,Isabelle és Alec – egytől egyig végigmutatott a többieken. Szóval Rayn a kékszemű.. Érdekes név..

- Szervusztok. Carlisle Cullen vagyok. A családom Esme, Rosalie, Emmett, Jasper, Alice, Edward és Bella. – mintha az a Rayn, Bella nevének említésekor összerezzent volna, aztán összeszűkült szemekkel méregette barátnőmet.

- Tudjuk hogy kik vagytok. Egy vérszopócsalád, akik valamilyen oknál fogva megtagadtátok „normális” életmódotokat. - mutatott a másik iker macskakörmöket a levegőbe.

- Isabelle! – és végre meghallottam Rayn hangját. Mély volt és mégis úgy csilingelt, mint egy szélcsengő. Mintha a társai furcsállták volna, hogy rászólt a testvérére. Mindenesetre a szőke fiú, Jace visszafordult Carlisle felé.

- Egy ideig itt kell maradnunk és előre szólok nem vállalok felelősséget Rayn tettei miatt. – már kezdtem megijedni, hogy komolyan gondolja, de aztán vigyorogva odafordult a kékszemű felé de ő még mindig Bellát és Edwardot mustrálta majd mintha valamire rájött volna felkapta a fejét és hirtelen elkezdett remegni és valami furcsa jelek futottak fel az egész testére. Aztán egy tizedmásodperc alatt kitépte magát Jace kezei közül és vicsorogva, fájdalomtól eltorzult arccal iramodott Bella felé de még mielőtt elérhette volna Edward jobb öklével egy hatalmasat behúzott Rayn gyomrába, aki óriási erővel egy fenyőhöz vágódott, majd mint aki meg sem érezte felpattant és újból elindult de most Edwardot vette célba.. A békés kis rét alig egy másodperc alatt változott át Edward és Rayn kettősének csataterévé. Egyszerűen tenni akartam valamit de mind én, mind a családom és az Árnyvadászok is teljesen lefagyva álltunk az események előtt és csak vártuk, hogy végre vége legyen. Tudtam, hogy valamit tennem kell, de mintha egy ólmos súlyt raktak volna a lábamra és bár még sosem fuldokoltam, ilyennek képzeltem azt, amikor valaki vízbe fullad. Aztán hirtelen rájöttem. Ugyanezt a furcsa fuldokló érzést éreztem amikor Rayn jövőjére koncentráltam. A lánynak van valami képessége amivel képes mindannyiunkat irányítani. Tétlenül figyeltem, ahogy Rayn a földhöz vágja Edwardot majd egy akkorát bevert az öcsém fejére, hogy attól egy normális ember már rég meghalt volna. De aztán Edward valahogy felkecmergett és újra kezdődött az őrült harc. Mintha előre látták volna a másik lépéseit, szinte olvastak egymás gondolatai közt, aztán hirtelen a semmiből előtűnt Jacob farkasként és lefogta Raynt. Kapálózott és morgott Jacobra de ő kitartóan tűrte a pofonokat. És akkor észrevettem azt, amit már korábban is felfedeztem Jacob tekintetében. Ugyanolyan szerelmesen és ragaszkodóan nézett Raynre, mint ahogy Sam nézett rá Emily Young-ra. Úristen. Jacob bevésődött Raynbe... Aztán hirtelen minden megszűnt. Raynről eltűntek azok a jelek és már mi is szabadon tudtunk mozogni.

- Rayner Elisabeth Ghastley ez mégis mi volt? – rivallt rá Jace Raynre de ő továbbra is Bellát bámulta és szinte a nézésével gyilkolta.

- Te rohadt kurva miattad ölte meg Victoria az egész családomat! – az egész légkör megváltozott ennek a mondat hatására. Az Árnyvadászok hajszál pontosan egyszerre fordultak Bella felé és ugyanazzal a gyilkos tekintettel közelítettek felé.

- Ha egy szót is mersz szólni, vagy akár egy apró kis mozdulatot is mersz tenni, én megöllek! – Jace minden egyes szót külön kihangsúlyozott majd odafutott Raynhez és villámló tekintetével kiszakította Jacob mancsai közül, aki szintén szikrázó tekintetét végig Jace-en tartotta.

- Most pedig elmegyünk, de jobb ha tudjátok, ezt nem hagyjuk annyiban! – Jace még utoljára rábámult a megszeppent Bellára és átkarolva a még mindig remegő Raynt elindultak abba az irányba ahonnan jöttek.

Foggalmam sincs, hogy miért de úgy éreztem Bella megérdemelte. Tudom, hogy Victoria csak ürügyként használja Bellát a gyilkolásaiban de mégis egy egész családot megölt és Rayn most bosszúszomjas. Nagyon is. És nem is értem miért hisz nem is ismerem Raynt mégis szomorú vagyok, azért hogy ennyire szenved. De ezzel nem csak én voltam így. Ránéztem a családomra és szinte mindannyiuk arcán észrevettem ezt a fajta eggyüttérzést hisz mi is elvesztettük az egész családunkat az átváltozáskor. És ott volt Jacob Black. Bevésődött az egyik ellenségébe. És ráadásul Raynnek már ott van Jace. Ezer és ezer kérdés felmerült bennem de egyre sem találtam választ. Még.