10. feji

Nos mint láthatjátok csináltam egy 3. blogot is...Lost Game...
Ez a The Lost Descendant folytatása lesz csak késztetést éreztem arra hogy megcsináljam az oldalát..Hát majd meglássátok hogy mi lesz...
Bár szinte senki sem olvassa a blogot de tulajdonképpen...mindegy..
Szval tudom rövid lett de ennyi tellett ma tőlem és kész..

Rayn szemszöge

Világ életemben utáltam a gyerekeket. Egyszerűen idegesített az ahogy mindig gügyögtek, és hogy vigyorognak a világba, mintha minden tökéletes lenne. De ez az apró kislány..Olyan mély és feltétel nélküli szeretetet éreztem már iránta, hogy ezzel még magamat is megleptem..Ugyanakkor nem tudtam elhinni, hogy River velem egyidős és már gyereke és menyasszonya van..Bár párszor már Jace is felvetette a házasság ötletét, de mindig azt hittem, hogy csak viccel. De ahogy láttam, hogy River mennyire boldog, hirtelen én is ezt akartam… De aztán eszembe jutott hogy milyen rossz és önző anya lennék.

Én tényleg oda akartam menni a kicsilányhoz de egyszerűen nem ment. Bár kb. kinézett 5 évesnek mégsem tudtam hogy mégis hogy viselkedjek vele.. Ezért a könnyebb módszert választottam és rá sem néztem, helyette odafordultam bátyámhoz.

-River..Beszélhetnénk négyszemközt?- a hangom kemény és érzelemmentes volt de nem gyengülhetek el pont most.

-Persze…- válaszolt és mivel tudtam hogy követni fog elindultam a szobám felé. Benyitva láttam hogy Izzy még mindig ott van, ezért kötelességemnek éreztem bemutatni őket egymásnak.

-Isabelle, ő itt River. River ő itt Izzy, a nővérem-mutogattam kettejükre és szinte tapintani lehetett a feszültséget a levegőben. Nagy sokára Izzy elfogadta River kinyújtott jobbját és kezet ráztak, majd nővérem egy határozott rántással kitépte a kezét és kirohant a folyosóra. Tudtam, hogy utána kéne mennem, de úgy éreztem most River a fontosabb.

-Szóval mi lenne ha elmesélnéd mi is történt veled pontosan miután elmentél.-szegeztem rögtön a legfontosabb kérdést Riverhez és kényelmesen elhelyezkedtem a hintaszékemben. Úgy éreztem ez egy hosszú mese lesz…