9. feji

A képen Ryder/a feji végén rájöttök hogy ki is ő/Ja és Katya az Flame, ha vki nem értené
Tudom hogy nagyon rövid feji de már nagyon fel akartam tenni szval remélem tetszik majd:D
Ja és az ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=wvk2_n8zP6A

Rayn szemszöge

- Gyere Izzy,segíts összepakolni nekem!- húztam magammal nővérem,nem akartam hogy kínosan érezze magát apa miatt. Gyors behúztam a szobámba és odadobtam elé a bőröndömet..Izzy felhúzott szemöldökkel,kérdőn nézett rám.

- Ha már kiráncigáltalak legalább tényleg segíts bepakolni!

- Lehetetlen vagy Rayn!- fújtatott de tudtam, hogy nem gondolja komolyan. Némán pakoltuk ki a szekrényből a ruháimat és rendezgettük el a bőröndömben. A bejárati ajtó hangos nyikorgására felkaptam a fejem és csendben hallgattam a 2 felnőttől és egy kisgyerektől származó apró lépéseket. Biztos Hodge ismerősei- gondoltam magamban de volt valami furcsa előérzetem és a megérzéseim eddig még sosem hagytak cserben. Egy hangos nyávogással kísért kaparás ébresztett fel gondolataim közül. Church…

- Nem fogok nasit adni Church- szóltam ki a kék perzsának aki az Intézetben lakott már vagy 10 éve. De még akkor sem hagyta abba a nyávogást. Nem mozdultam, tudtam hogy csak kaját akar a kis vakarcs. Izzy azonban megelégelve a fülsértő nyervákolást beengedte a macskát aki sértődötten nézett rám.

Pislogás nélkül néztem vele farkas-vagyis macskaszemet végül én bírtam tovább. Church magasan feltartott farokkal indult el a könyvtár felé. Azt akarta hogy kövessem.

- Mindjárt jövök- vetettem oda Izzy-nek, majd követtem a macskát aki sejtésemnek megfelelően a könyvtár előtt ült és teljes lelkibékével mosakodott. Megráztam a fejem és illedelmesen bekopogtam az ajtón.

-Gyere be Rayn- jött a válasz a túloldalról. Sóhajtottam egyet és szokásos érzelemmentes arckifejezésemet felöltve beléptem.

Egy másodperc alatt annyiféle ellentétes érzelem futott át rajtam,hogy megszámlálni sem tudtam volna. A jégpáncél amit a 4 év alatt építgettem a szívem köré lassan máladozni kezdett,egész testemben melegséget éreztem és csak arra a személyre tudtam koncentrálni aki annyi hosszú év után végre itt áll előttem és én még csak felfogni is alig bírom. Nem tudom hány percig vagy csak másodpercig álltam némán és figyeltem múltam szellemét. Elmondhatatlanul boldog voltam a tudattól hogy él sőt, hogy jól van de összeszorult a szívem attól, hogy már csak ő maradt meg a múltamból…River… Aztán már csak annyit fogtam fel hogy szorosan magához ölel és a vállamba temetett arccal zokog fel.. Erre már én is kijózanodtam és öleltem Ririt amennyire csak tudtam és nem tudtam megállítani a kicsorduló könnyeimet. Abban a percben nem érdekelt ki látja meg hogy valójában nem vagyok olyan kemény. Vagy 2 percig biztos hogy egymásba csimpaszkodva álltunk aztán idejét éreztem hogy kiszakadjak a múlt öleléséből. Mert ez volt számomra River. Egy másik élet, egy boldog élet emléke. Már csak ő maradt meg ebből. Kibontakozva az ölelésemből River két keze közé vette az arcom és ott puszilászott ahol csak ért. Elfátyolosodott szemekkel néztem bele az oly rég látott szempárba és valósággal szárnyaltam a boldogság végtelen mezején.

- Hát Rayn…Ilyet sem láttam ezalatt a 4 év alatt, hogy te sírtál volna..-krákogott Hodge. Még mindig Riverbe kapaszkodva fordultam felé és akkor észrevettem a másik két jövevényt. Egy magamkorabeli szőke lány mosolygott rám félénken, mellette pedig egy gyönyörű, fekete hajú, kékszemű kislány vigyorgott. Életemben nem láttam még őket. Aztán River is megszólalt végre és-ha lehet- még boldogabb voltam a hangja hallatán

- Nagyon hiányoztál hugi és sajnálom hogy ennyire eltűntem…Tudok mindenről, ami történt-nézett rám jelentőségteljesen és tudtam hogy a balesetre és Elenáékra céloz- Viszont erről majd később szeretnék veled beszélni. Most viszont bemutatom a menyasszonyomat, Katyát, és a lányomat Ryder-t- mutatott a két ismeretlen személyre. Én pedig mint ma annyiszor ismét teljesen leforrázva álltam az események előtt.