Rayne szemszöge
Egy hatalmas, undorító hosszú pók libbent be a nyitott ablakomon és egyenesen az ágyam háttámlájára repült. Mert repült nem ugrott, nem is a hálóján mászott hanem repült. Életemben nem láttam még ennél gusztustalanabb teremtményt. Olyan hirtelen ugrottam fel a ágyamról, hogy egy kicsit meg is szédültem és elvesztve az egyensúlyomat „zuhantam” a föld felé de csak azt vettem észre, hogy két vékony, mégis annyira izmos és sebekkel teli kéz ragadja meg a derekam és húz fel. Éreztem a gyorsan emelkedő mellkast ami teljesen a hátamnak simult. Tudtam, hogy Jace az, még mielőtt szembefordultam volna vele. Zilált volt, a haja össze-vissza állt és látszott a szemében mennyire aggódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése