20. fejezet - Impossible

Sziasztok!!!
Hát kész a 20. feji is és azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom már csak egy fejezet van hátra.
Megmondom őszintén, szerintem nagyon szar lett ez a rész...
De átnéztem vagy 10-szer, de egyszerűen nem tudtam rajta javítani, mert...na mert nem...
Na mindegy, a lényeg az, hogy benne van maga a lényeg...az egyik nagy BUMM, a másik nagy BUMM pedig a következő részben lesz..:D
Remélem kapok pár komit...
Jó olvasást!!
Ja és majd elfelejtettem...
Tudjátok, az I am number four trailer-e...szval alatta ami megy zene, hatalmas nyomozás után VÉGREEE sikerült rájönnöm a szám címére...És isteniii
Snow Patrol-Somewhere A Clock Is Ticking

Rayn szemszöge

- Minden rendben, kicsim? Engedj be, kérlek! – Jace még mindig erőteljesen dörömbölt a fürdő ajtaján, de nem volt erőm megszólalni, hogy megnyugtassam. Már 2 hete gyötört ez a folytonos hányinger és rosszullét. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy egy éjszakát végre végig tudok aludni.

Pocsékul éreztem magam, és amikor a mosdókagylóhoz léptem, hogy megmossam az arcom, észrevettem, hogy ez kívül is meglátszik. Az arcom a szokásosnál is fehérebb volt, szemem alatt sötét karikák jelezték alvatlanságomat. Nagyon nem tetszik ez nekem.

Hideg vizet fröcsköltem az arcomra, hátha javít egy kicsit a helyzetemen, de semmi hatás. Kiléptem a fürdőből, de rögtön Jace-be botlottam. Két tenyere közé vette arcomat és aggodalmas tekintetével vizslatott.

- Jace, semmi baj. Kérlek, engedj, átmegyek egy kicsit Hodge-hoz valami kotyvaszért. Feküdj vissza, mindjárt jövök.

- Ne menjek veled?

- Jace! Aludj! – villantottam rá egy halovány mosolyt, aztán visszatoltam az ágyba és adtam egy puszit az arcára, majd csendben kisurrantam a sötét folyosóra.

Minden olyan csendes és nyugis volt körülöttem, mióta visszajöttünk New Yorkba. Jace újra régi önmaga lett, végeztük a dolgunkat és démonokat öltünk, de valami megváltozott.

Folyton hányingerem volt, és fejfájás gyötört, emiatt persze alig aludtam valamit, ami kétlem, hogy segített volna az állapotomon.

Egy ideig betudtam annak, hogy ideges voltam és bűntudatom volt. Úgy jöttünk el Forks-ból, hogy el sem köszöntünk.

Sapphire-t egy időre ott hagytuk, hisz itt az Intézetnél nincs istálló, úgyhogy várnia kell addig, amíg fel nem építünk itt is egyet.

És hogy addig ki gondozza?

Katya megkérte a bátyját, Aleks-et, hogy arra a kis időre költözzön be a kúriába és gondozza Sapphire-t.

Katya és River eljöttek New Yorkba, pár nappal azután, hogy mi is hazaérkeztünk. Ők addig „leadták” Rydert Katya szüleinél.

A gyomrom már megint elkezdett görcsölni, de úgy hogy neki kellett támaszkodnom a folyosó fehér falának, különben összeestem volna.

Egyik kezemet ráfektettem a hasamra és akkor megéreztem.

Valami megrúgott belülről. Oh, Istenem csak ezt ne!!

Nem, nem, nem! Ez nem lehet! Én nem lehetek… terhes!!

Na jó, le kell higgadnod Rayn! Most azonnal!!

- Oké… baba. Ha tényleg ott vagy… bennem, akkor adj valami jelet! – tudom, hogy ha valaki meglátott volna, valószínűleg totális idiótának néz, de akkor az volt a legkisebb gondom.

És mintha valóban meghallotta volna, az a… lény, újra megrúgott.

De ez nem lehet igaz. Ez valami hülye vicc.

Biztos csak álmodom, ez nem történhet meg. Velem nem.

De sajnos minden bizonyíték arra utalt, hogy igaz.

És mintha egy kicsit ki is kerekedett volna a hasam. Na jó, ez már tényleg az elmebaj jele. Még ha terhes lennék, persze ez nem történhetett meg, ilyen kevés idő alatt nem nőhetett semmit sem a hasam.

Aztán már megint egy erősebb rúgást kaptam, mintha be akarta volna bizonyítani, hogy bizony ő ott van.

- Nyugodj már le! Felfogtam, hogy itt vagy. – mindkét kezemet a hasamra simítottam és úgy mormogtam a szavakat, mintha megértené. Ami persze lehetetlen. Pár percig még a hasamon nyugtattam a kezem és úgy látszott végre lenyugodott a kis szörnyeteg.

Lassan felálltam, de egyik kezemet még rajtahagytam a hasamon, és elindultam a könyvtár felé, abban reménykedve, hogy Hodge még ébren van.

De természetesen már rég elment lefeküdni.

- Hát persze miért is maradt volna itt? – morogtam magam elé, majd dühömben belevágtam az asztal lábába, amiért kaptam megint egy erős rúgást belülről.

- Hé, most szólok töpszli, hogy nem vagyok jó kedvemben, szóval örülnék, ha nem szednél szét. – hm, vajon tényleg szét tudna szedni? Nem hiszem…

- Rayn, mégis kivel beszélsz? – egy vékonyka hang rántott vissza elmélkedésemből.

Olyan hirtelen fordultam meg, hogy egy kicsit meg is szédültem és meg kellett kapaszkodnom az asztal sarkába. Egy nagyon-nagyon álmos fejű Katya állt velem szemben, kérdőn felhúzva egyik szőke szemöldökét.

- Oh, szia Katya! Jól aludtál? Figyi, nem tudod, Hodge már alszik?

- Öhh… Már alszik, ahogy mindenki. Rayn, hajnali 3 van. Valami baj van? – olyan aggodalmas arcot vágott, és egyszerűen el akartam mondani valakinek, úgyhogy…

- Katya, bízhatok benned?

- Persze, hogy bízhatsz bennem Rayn, de mondd mi történt? – Katya közelebb lépett és kezét a vállamra tette.

- Rendben, de ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek sem! Még Rivernek sem! – utasítottam és mélyen a szemébe néztem, jelezve, hogy komolyan mondom.

- Ígérem Rayn, csak mondd már, mi baj!

Nem szóltam egy szót sem, csak megfogtam a kezét és rátettem a hasamra. De semmi.

- Na jó, te szörnyeteg most mutasd meg magad, különben olyat teszek amivel mindkettőnknek ártok.

Mintha csak megértette volna, az eddigieknél is nagyobbat rúgott a bordáim közé. Katya meg mintha szellemet látott volna, úgy meredt a hasamra, ott ahol a baba megrúgott.

- Ez… most ez komoly? Rayn, tényleg babátok lesz? – hüledezett Katya és miután egy aprót bólintottam teljesen beleélve magát a hasamhoz nyomta a fejét és gügyögött neki.

- Aúú, hé! Ez tényleg a te gyereked lesz… úgy látszik nem szereti ha kedveskednek neki. – morgott a szőkeség, miután a baba egy jó nagyot rúgott, kinyilvánítva nemtetszését. Még egy kicsit én is elmosolyodtam.

- Rayn… Ki tudja még rajtam kívül? – nézett rám Katya

- Sen… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert az egyik pillanatban Izzy úgy viharzott be a könyvtárba, mint egy forgószél.

- Mi az Izzy? – kérdeztem aggódva, láttam, hogy nagyon ki van szegény.

- Rayn, Katya… az… az előbb hívták Hodge-ot Cullenék. Nagyon nagy gáz van Forks-ban és azt akarják, hogy menjünk nekik segíteni.

- Miféle gáz Izzy? – kérdetem gyanakodva

- A Volturi.