Gondolom ti már tudjátok Csimpi és Nagyrossz,hogy mennyire imádom Jace-t szóval ez a fejezet is róla szól.
-Ahogy mondod-bólintott Jace.Clary a szeme sarkából látta, ahogy a fiú mellélép, és a vállára teszi a kezét.Odafordult, hogy szembenézzen vele.-Csak egy csók-szólt Jace, és bár nyers volt a hangja, az érintése megmagyarázhatatlanul gyengédnek tűnt.Clary hagyta, hogy maga felé fordítsa, és felnézett rá.A fiú szeme sötét volt, talán az Udvar félhomálya miatt,talán másért.Látta a saját tükörképét a kitágult pupilláiban-saját apró mását az ő szemeiben.-Ha gondolod, csukd be a szemed, és gondolj Angliára-mondta a fiú.
-Soha életemben nem jártam Angliában-felelte Clary, de lehunyta a szemét.Érezte nyirkos ruháinak súlyát, ahogy hűvösen dörzsölték a bőrét,a barlang még hűvösebb levegőjének émelyítő illatát, és a meleg kezek súlyát a vállán.Aztán Jace megcsókolta.
Először csak finoman értek össze az ajkaik, aztán Clary szája kinyílt a gyengéd nyomás alatt.Érezte, ahogy majd elolvad a teste, és szinte akarata ellenére nyújtózott fölfelé, hogy a fiú nyaka köré fonhassa a karját, mint amikor a napraforgó tekeredik a fény felé.Válaszul Jace is átölelte, a hajába túrt, a csók pedig nem gyengéd volt többé, hanem tüzes; egyetlen pillanat alatt változott át,mint a szikra, amikor lánggá terebélyesedik.Clary hallotta, ahogy az Udvarban sóhajszerű hang fut körbe, de igazából nem jutott el a tudatáig;teljesen magával sodorta az ereiben vágtató vér lendülete és a súlytalanság szédítő érzete.
Jace keze a hajából a gerincére siklott-Clary érezte a tenyere nyomását a lapockái között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése